Mivel az Oroszország és Ukrajna között zajló konfliktus nem mutatja az enyhülés jeleit, kialakulhat egy bizonyos kimerültség, amely elvonja figyelmünket az ügy valódi tétjéről. Talán túlzás ezt a konfliktust „civilizációsnak” minősíteni, de minden bizonnyal a kormányzás és a személyes szabadság terén hozott éles döntésekről szól. Nem egyszerűen a demokráciáról van szó, amelyet pluralista rendszerként értelmeznek, amely ragaszkodik a jogállamisághoz. A társadalmi fejlődésről, az innovációról és a tudásnak a társadalom szélesebb körű javát szolgáló felhasználásáról is szó van. A kohézió létrejöhet kooperáción és párbeszéden keresztül, vagy kikényszeríthető nyers erővel és autokráciával. Ez utóbbi esetben a határon átnyúló együttműködést, a társadalmi innováció és fejlődés horizontális folyamatait a meglévő hatalmi struktúra fenyegetéseinek tekintik. A társadalmi innováció gyakran kihívásokat jelent a status quo számára: olyan kényelmetlen kérdéseket vethet fel, amelyeket a mainstream politika vagy nem akar, vagy nem tudott megválaszolni.

A határon átnyúló együttműködés (CBC) immár több évtizede virágzik Európában, mint a tudáscsere és együttfejlesztés egyik formája, amely többek között a helyi önkormányzatok, civil társadalmi szervezetek, tervezők, üzleti közösségek, környezetvédők és a fenntartható turizmus előmozdítói számára előnyös. Bár a határon átnyúló együttműködést minden bizonnyal haszonszerzési gyakorlatként használták ki, általános társadalmi előnyei vitathatatlanok. A CBC hatásai különösen szembetűnőek, ha túllépünk a közvetlen területi hivatkozáson, és a határátlépésre mint mindenütt jelen lévő jelenségre gondolunk, amely az INTERREG támogatása nélkül is megtörténik. A Cross Border Review jelen száma az együttműködésen és párbeszéden keresztüli határátlépés tágabb megértésére összpontosít. Ezzel nemcsak a nemzeti határon átívelő gondolkodás korlátainak leküzdését javasoljuk, például új, a területiségen túlmutató együttműködési terek létrehozásával, hanem a meglévő társadalmi határaink kitágítását is a világ működésének jobb megértése érdekében. Ennek a perspektívának a keretbe foglalásának egyik módja, ha a közösségépítés szempontjából jellemezzük a különböző szinteken és kontextusokon belül. Végső soron a határokat nem csak az államok építik fel, hanem a mindennapi egyének hozzák létre és alkotják újra, valamint az interakció és a csere mintái határozzák meg.

A kötet közreműködői által nyújtott meglátások egyszerre fogalmi és gyakorlati jellegűek. Sőt, azt is jelzik, hogy a határátlépés fő erőforrása a tudáscsere. Az általuk kínált példák a civil társadalmi aktivizmustól, a művészi produkciótól, a speciális oktatástól és a helyi demokráciával kapcsolatos helyi kísérletektől kezdve terjednek ki. Különböző módokon ezek a példák megmutatták, hogyan lehet elősegíteni a horizontális tanulási folyamatokat azáltal, hogy tudást gyűjtenek a különböző helyi, nemzeti és európai terekből, ahol a társadalmi innovációt gyakorolják. Az olyan társadalmi folyamatok, mint a határon átnyúló gyakorlati közösségek létrehozása, szintén felléphetnek a széttagoltság ellen azáltal, hogy elősegítik a közös ügy érzését olyan területeken, mint az éghajlatváltozás, a társadalmi befogadás és az egyenlőség.