Ugyanakkor, amint azt hangsúlyozták, az öt régió eltérő közigazgatási struktúrái közötti harmonizációs folyamatok (amelyeket a nyelvi korlátok tovább nehezítenek) valódi kihívást jelentenek. Részletezték továbbá az ITEM proaktív szerepvállalását a határmenti akadályok elhárításában, például a holland kormány számára készített ex-ante hatástanulmányok révén, amelyek azt mérik fel, hogyan érintik az új törvények és rendeletek a határmenti régiókat, vagy ex-post értékelésekkel, amelyek megállapítják, hogy a meglévő szabályozások hatékonyan szolgálják-e a céljukat. A konkrét akadálymentesítés kapcsán bemutatták a „Schakelpunt” kezdeményezést: ez egy határon átnyúló koordinációs pont, amely 2025 szeptembere óta kezeli a rendszerszintű akadályokat. Akadálykezelési folyamatuk a „gyors vizsgálatoktól” (quick scan) a mélyreható jogi elemzésekig és politikai ajánlásokig terjed, többek között olyan területeket érintve, mint a hulladékgazdálkodás, a foglalkoztatás vagy a lakhatási kérdések.

Az előadások sorát Susanne Sivonen (az ITEM kutatója) folytatta, aki a Maas-Rajna Eurorégió határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásait ismertette. Beszélt a háromnemzetiségű régió előtt álló jelentős jogi akadályokról, és hangsúlyozta az ITEM közvetítő szerepét olyan kérdések megoldásában, mint az orvosi kezelések költségtérítése. A sürgősségi betegellátás kapcsán rámutatott a gyakorlat és a szabályozás közötti ellentmondásra: bár a Benelux Szerződés lehetővé teszi a mentők határátlépését és az orvosi képesítések kölcsönös elismerését, a gyakorlat nem mindig ezt tükrözi. Jóllehet nincs jogi akadálya, a mentőautók és mentőhelikopterek határon átnyúló bevetése mégsem vált a napi rutin szerves részévé. Kiemelt azonban néhány sikertörténetet is, mint például az EMRIC projekt, amely a régió mentőszolgálatainak kiemelkedő partnersége. Az innovatív jó gyakorlatok közül kiemelte a kórházak közötti sürgősségi orvosi logisztikát drónokkal tesztelő EDEN-Medical projektet, valamint a Hawkeye programot, amely szintén a dróntechnológiára építve fejleszti a határon átnyúló válságkezelést. Említést tett a „határtalan egészségügy” egyéb sikereiről is, mint például az Eurorégiós Gyermeksebészeti Központ vagy a kórházak közötti aktív munkatársi csereprogramok.

A határon átnyúló tömegközlekedés kapcsán Dominik Elsmann (az AVV eurorégiós koordinációs központjának vezetője) bemutatta a három országot érintő Liège–Maastricht–Aachen vasútvonalat, amely a régió kiemelkedő jelentőségű projektje. A közlekedési hatóságok együttműködése pragmatikus bevételmegosztási modellt alkalmaz: a bevétel ahhoz a partnerhez kerül, akinél az utas a jegyet váltotta. A tömegközlekedési együttműködés egyik legnagyobb eredménye az eurorégiós jegyrendszer, különösen a napijegy, mely minden utas számára azonos áron érhető el, függetlenül attól, hol vásárolja meg. Ez a rendszer azonban pénzügyi kihívásokat is rejt, hiszen a különböző nemzeti áfamértékek miatt a szolgáltatók nyeresége nem mindig alakul egyformán. Mégis ez a leghatékonyabb módszer az országok közötti jegyértékesítésre a régióban és mintaként szolgálhat az Európai Unió összes határmenti régiója számára. Dominik Elsmann kitért továbbá a kabotázs engedélyezésének kérdésére, a támogatott viteldíjak szerepére, valamint a gyakorlatias szemlélet jelentőségére a közlekedési nehézségeket célzó kísérleti (pilot) megoldások során.

A délutáni szekcióban Michael Dejozé (a Maas-Rajna Eurorégió ETT igazgatója) vázolta fel az ETT kulcsszerepét az öt partnerrégió közötti együttműködés fenntartásában. Bemutatta a stratégiai célokat, hangsúlyozva a közös célok és a végrehajtási szándék fontosságát. Ez a megközelítés formálta át az eurorégió ambiciózus, 2030-ig ívelő stratégiáját egy fókuszáltabb 2026-os munkatervvé, amely azokat a kezdeményezéseket helyezi előtérbe, amelyeknél mind az öt partner részéről adott a közös végrehajtási szándék. Kiemelte a sikertörténeteket is: a határon átnyúló vasúti közlekedést, a kétoldalú katasztrófavédelmet, a közös tűzoltást és a közös mobil árvízvédelmi gátak telepítését. Michael Dejozé kitért a 2028/29-et követő költségvetési bizonytalanságokra is. Figyelmeztetett, hogy az Interreg források hiánya (az új programidőszak felhívásainak megjelenéséig) veszélybe sodorhatja az ETT-t és a határon átnyúló regionális együttműködést. Sürgette az ideiglenes, csupán projektalapú kezdeményezéseken való túllépést és olyan állandó, fenntartható struktúrák létrehozását, amelyek fenntartását az érintettek a projekt lezárása után is nélkülözhetetlennek tartják.

Az előadássorozat zárásaként Paul Hölsgens (az ETT hálózati koordinátora) bemutatta a Connect’ED és a CrossCircular projekteket, amelyek a határon átnyúló pályaválasztási tanácsadásra és a körforgásos gazdaságra összpontosítanak. Hangsúlyozta az interkulturális kapcsolatok elmélyítésének jelentőségét, amelyet anyanyelvi asszisztensi programokkal, valamint a szomszédos nyelvek oktatását elismerő iskolai minősítésekkel („labels”) kívánnak előmozdítani. Végül Sem Jans (az ITEM kutatója) ismertette a régió rendőrségi együttműködéseit olyan projekteken keresztül, mint a NeBeDeAgPol, az Eurorégiós Rendőrségi Információs és Együttműködési Központ (EPICC), vagy az Eurorégiós Információs és Szakértői Központ (EURIEC). Ez utóbbi célja a Belgium, Németország és Hollandia közötti, közigazgatási kiskapukon keresztül zajló szervezett bűnözés elleni, határon átnyúló adminisztratív együttműködés fellendítése. Külön kiemelte a GPT-k (Grensoverschrijdende Politie Teams) gyakorlatát: ezek olyan kétnemzetiségű rendőri egységek, amelyekben holland és német rendőrök együtt járőröznek, amivel egy integráltabb biztonsági hálózatot hoznak létre a határtérségben.