Cross-Border Review 2021

Szerkesztői jegyzet és bevezetés

James W. Scott

A „Cross-Border Review 2022” évkönyvet óhatatlanul is meghatározza azon rendkívül összetett tapasztalatok összessége, amely egy globális, határok nélküli világjárvánnyal való együttéléssel jár. A Covid-19 járvány nem csupán nemzetközi jelenségként volt/van jelen az életünkben, de felerősítette a határok politikai eszközként való használatát, valamint kiélezte az egyes nemzetek társadalmain belüli társadalmi-kulturális és társadalmi-gazdasági határokat is. Amint arra a határon átnyúló- és a területi együttműködésekkel foglakozó több érdekvédelmi csoport, például a CESCI és az Association of European Border Regions rámutatott, a tagállamok határzáró intézkedései nagyban befolyásolták azokat az együttműködéseket és aláásták azt a bizalmat és társadalmi tőkét, amely az évtizedes határon átnyúló együttműködések eredményeként épült ki. Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy a határzárak számos esetben a határon átnyúló együttműködések iránti nemzeti érdeklődés hiányát húzzák alák, bár láttunk példát olyan országokra is, amelyek a határon túlra ingázók érdekében visszakoztak a határzárral kapcsolatban.

Eduardo Medeiros és társai (2021) megalkották a „covidfencing” kifejezést, hogy kifejezzék az olyan határzáró intézkedések általánossá válását, amelyek a kormányzati fellépés jól látható, de korlátozott járványügyi hatással bíró megnyilvánulásai. A helyzet legaggasztóbb oldala talán az, hogy a tagállamok határpolitikája így megkérdőjelezheti a schengeni térség eredeti rendeltetésében vett működőképességét. A Régiók Európai Bizottsága a helyzetre reagálva 2021 júliusában konferenciát szervezett a határon átnyúló együttműködések jövőjéről, amely során bemutatásra került a Határrégiók Polgárainak Európai Szövetsége. A szövetség célja, hogy politikai üzenetet közvetítsen az Európai Bizottság és a Parlament, valamint a tagállamok felé, ezzel védelmezve a határon átnyúló régiókban élő közösségek jogait. A szövetség az Association of European Border Regions (AEBR), a Mission Opérationelle Transfrontalière (MOT) és a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Szolgálata (CESCI) között jött létre. Az Évkönyv számos cikke az előbbiekben ismertetett problémát járja körül, különböző nézőpontokból megközelítve a „Covid határokat”.

Az első cikkben Eduardo Medeiros az intézményekbe vetett bizalom megteremtésének és fenntartásának fontosságát hangsúlyozza a Covid világjárvány okozta nehézségek ellen való fellépésben. A fent említett „covidfencing” kifejezést használja azokra a nemzetközpontú és partikularista válaszreakciókra, amelyek meghatározták a válságkezelésnek nevezett intézkedéseket a világjárványban. A covidfencingnek azonban hosszú távú hatása is lehet, mivel lerombolja a politikai és társadalmi intézményekbe vetett bizalmat. Medeiros szerint az intézményekbe vetett bizalom fontos szerepet tölt be a területi együttműködésekben, ugyanakkor növeli az együttműködési folyamatok összetettségét is, ezért indokolt részletesen megvizsgálni a gyakorlati relevanciáját és a területi együttműködések minden formájának elősegítésére, vagy akadályozására gyakorolt hatását. Az általa felvezetett problémát elméletével igyekszik feloldani, mely szerint az Európai Területi Együttműködési Programok, nevezetesen az INTERREG, Európa határon átnyúló régióinak esetében kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a COVID-19 világjárvány által nagyban befolyásolt intézményekbe vetett bizalom újjáépítésében.

Jean Peyrony Medeiros megfigyeléseit viszi tovább, összegezve a válság tanulságait, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek a határrégiók érdekében hozhatóak  helyi szinten, vagy  a tagállamokat és az EU-t bevonva a többszintű, alulról jövő  kormányzás keretein belül. A szerző szerint a határon átnyúló régiók példája a helyreállítás és az azt követő lépések prototípusává válik majd. A jelenlegi krízishelyzet veszélyt jelent, de ugyanakkor lehetőséget is Európa számára, hogy új szakpolitikákat alkosson az emberek és az életterük számára. Továbbá a kölcsönös függőségek felismerése újabb politikai dimenziókat nyit meg a határon átnyúló és az európai integráció felé. Peyrony arra is felhívja a figyelmet, hogy a határon átnyúló régiók képezik az európai projekt szívét. A szerző állítása szerint a közigazgatási határokból fakadó korlátok meghaladására  egy, a mindennapi interakciók mintázatát figyelembe vevő, funkcionális megközelítés szükséges. A klasszikus intézményi megközelítések, amelyek elsősorban a szuverenitást és a mobilitás korlátozását helyezik előtérbe, nincsenek összhangban az európai határon átnyúló régiók valóságával. A határzárak nem összeegyeztethetőek a határon átnyúló kohézióval. Így tehát a veszélyhelyzet által felfedett kölcsönös függőségek új együttműködési szakpolitikát kívánnak: az embereket határon átnyúló életterükben értelmező funkcionális megközelítést; illetve a határon átnyúló régiókat, a nemzetállamokat és az EU-t is bevonó többszintű, alulról jövő kormányzást. Ezen túlmenően Peyrony konkrét javaslatokat is tesz arra vonatkozóan, mi tehetne lehetővé egy befogadóbb, fenntarthatóbb és alkalmazkodóképesebb fejlődést, amely a határrégiók támogatásán keresztül általános érvényűen népszerűsítené a kohéziót Európában.

Martín Guillermo Martinez folytatja az értekezést a világjárványról és annak határon átnyúló régiókra és az ott élő közösségekre gyakorolt hatásairól. Beszámol róla, hogyan fogott össze számos, határon átnyúló együttműködésekkel foglakozó érdekvédelmi csoport, többek között az Association of European Border Regions (AEBR), hogy összegyűjtse a világjárvánnyal kapcsolatos, határon átnyúló történéseket. Az említett történeteken túl a csoport számos, különböző határon átnyúló területekről származó jelentést és a közösségi médiában megjelent bejegyzést elemzett, melyek a határon átnyúló régiókban élő lakosok életét könnyítő kezdeményezéseket népszerűsítettek. A rendelkezésre álló információtömegből a Covid által okozott gondokon kívül a jelenlévő diszkrimináció és egyéb nehézségek is világosan kirajzolódnak. Ugyanilyen világosan látható az is, milyen fontos szerepet játszottak a különböző európai területi együttműködési csoportosulások (ETT-k) és eurorégiók az emberek és vállalkozások jogainak értelmezésében az összetett határon átnyúló kontextusokban.. Ezen kívül a Mission Opérationelle Transfrontalière koordinálta az Európai Bizottság támogatásával, valamint a CESCI és az AEBR közreműködésével készült „A COVID-19 indukálta határzárak hatása a határon átnyúló régiókra” című jelentést, beleértve a 20 tanulmányból álló függeléket is. A cikkében Martinez röviden ismerteti a jelentés részleteit.

Alberto Gicometti, Mari Wøien Meijer és John Moodie ugyancsak az intézményekbe vetett bizalom problematikájával foglalkoznak, kifejtve, hogyan tartja össze ez a fajta bizalom az északi országokat, intézményeket és embereket, illetve ösztönözi az együttműködési és közreműködési folyamatokat. Azonban amint rámutatnak, a COVID-19 világjárvány rávilágított az együttműködés törékenységére, továbbá veszélyeztette az északi országok szorosabb integrációjára való törekvéseket is. Az Évkönyv ezen cikke a világjárvány határon átnyúló közösségekre kifejtett hatását részletezi, valamint azt vizsgálja, hogyan erősíthető meg az északi országok intézményeinek és a határon átnyúló szervezetek szerepe és hatásköre a határ menti régiókban élők jogainak védelme érdekében. A szerzők szerint az „adaptív intézményesítés” egyértelművé tehetné a felelősségköröket a különböző kormányzati szinteken, így elősegítené az együttműködés alkalmazkodását az esetleges jövőbeli válsághelyzetekhez. A szerzők azt állítják, az intézményi kapacitások megerősítése kulcsfontosságú lesz az északi bizalom helyreállításában, az integráció elmélyítésében, a társadalmi-gazdasági felépülés elősegítésében és az északi országok regionális ellenálló képességének felépítésében.

A következő cikkben Volkan Altintaş és Cemre Toklatli a helyiek szemszögén keresztül számolnak be a határmenti turizmusról a Törökország, Bulgária és Görögország közötti határokon. Mióta az Egészségügyi Világszervezet 2020. március 11-én világjárvánnyá nyilvánította a COVID-19 vírust, a turizmus a járvány negatív hatásai által leginkább sújtott gazdasági ágazatok egyikévé vált, mivel a legelső szigorítások az utazást és a turisztikai tevékenységeket, valamint a társadalmi távolságtartást érintette.. Azonban, amint ismét megengedetté váltak a belföldi turisztikai tevékenységek, a nemzetközi utazás is újraindult. Az említett helyzetben Törökország lakosai a szomszédos országokat részesítették előnyben. Törökország számos városa található nemzetközi határok mentén, a határon átnyúló turizmus pedig igen népszerűnek bizonyult a Covid fertőzés ellenére is. A jelek szerint az utazáshoz társított veszélyérzet igen eltérő volt a helyi lakosság körében a Covid idején. Ennek hatására jött létre jelen tanulmány, melynek középpontjában a mobilitást ösztönző pszichológiai tényezők állnak. A cikkben a szerzők bemutatják kvantitatív felmérésen alapuló kutatásuk eredményét, amely a Bulgáriába és Görögországba elutazó kırıkkalei lakosok véleményét és látásmódját vizsgálja. A felmérés a helyi lakosok körében végzett kérdőívezés formájában történt.

Az utolsó cikkben, amelyet James Scott szerkesztett, egyetemi hallgatók osztják meg a Covid  ideje alatti határátkeléssel kapcsolatos tapasztalataikat, valamint általános benyomásaikat a Covid miatti korlátozásokról. A hallgatók többsége Erasmus cserediák programban vett részt, és mindegyikük a Kelet-finnországi Egyetem „Határpolitika és biztonság” című kurzusának hallgatója volt. A hallgatók lelkesen olvasták el és vitatták meg a határtan jelenlegi formáját meghatározó fő műveket, és szívesen osztották meg saját véleményüket a határokhoz és biztonsághoz kötődő politikai töltetű viták során. A kurzus részeként megkérték a hallgatókat, finneket és cserediákokat egyaránt, hogy írjanak egy fogalmazást, amelyben összekötik a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos általános ismereteiket és személyes tapasztalataikat a határpolitikáról és biztonságról folytatott vitákkal. Az egyéni esszékből kiderül, a hallgatók igen árnyalt képpel rendelkeznek a határpolitika fontosságáról és a Covid világjárvány okozta messzemenő társadalmi következményekről. Az esszék rövidítve kerültek az összeállításba annak érdekében, hogy a hallgatók által említett fő szempontok kerüljenek előtérbe.

Jelen Évkönyv három rövid kutatási beszámolót is tartalmaz, amely nem közvetlenül a Covid jelenséget és annak következményeit részletezi. A beszámolók jelenleg is zajló kutatások eredményeit tárják fel a határpolitika, a területalapú fejlesztés és a regionális identitás kérdéskörén belül. Elsőként Alicia Fajfer mutatja be Lengyelország és Fehéroroszország közötti határhelyzetet, amely az utóbbi időszakban iraki és szír menekültek drámai határátkelési kísérleteinek helyszínévé vált. Egyértelmű, hogy elsősorban Fehéroroszország, de bizonyos mértékben Lengyelország isfegyverként használta a menekülteket válaszlépésként az EU-s megszorításokra. Fajfer olyan kiválasztott szövegeket elemez a nyilvános kommunikáció elemei és a szakpolitikai dokumentumok közül, amelyek bemutatják Lengyelország 2021-es határválságra adott válaszát. Mivel a jelentés jellegét tekintve egy előzetes tanulmány, a vizsgált anyag két „szembenálló” félre korlátozódik: az egyik oldalt a kormány képviseli, míg másik oldalon a segélynyújtási műveletekben résztvevő aktivisták állnak. Fajfer esettanulmánya abba enged betekintést, hogyan használja a migrációs mozgásokat egy olyan ország, amelynek migrációs profilja változóban van (kivándorlók országából bevándorlók országa felé).

Rövid tanulmányában James Scott egy „gondolatfoszlányt” oszt meg, amelyben azt a kérdéskört járja körül, hogyan használhatóak a területalapú fejlesztés és a területi igazságosság elvei a határon átnyúló együttműködések esetében. A felvetés ihletése  a hely filozófiájából, mint az emberi boldogulás központi eleméből, fakad, , ennek ellenére számos kézzelfogható lehetőséget is magában rejt, különösen, ha jól kidolgozott és inkluzív stratégiák kapnak megfelelő EU-s és nemzeti támogatást. A következő cikkben Goran Bandov és Martina Plantak meglátásai kapnak helyet a közép-európai régió jelenleg vitatémát képező definíciójáról, mely során a szerzők felteszik a kérdést: „Mi Közép-Európa, és létezik-e közép-európai identitás?”. A cikk első fele Közép-Európa koncepciójával és fejlődésével, valamint az európai kontextusban magát a „Másiknak” valló Balkántól való lehatárolásával foglalkozik, , a cikk második fele pedig a közép-európai identitás felépítését példázó két konkrét eseten alapszik. A cikk Szlovénia és Horvátország példáját veszi alapul, melyeken keresztül megkísérli megérteni és összehasonlítani a közép-európai identitás felépítését a két nemzet esetében.

Az Évkönyv végén két kritika található olyan nemrég megjelent tanulmányokról, amelyeket áthat a határok és a határalakítás tematikája. Gyelnik Teodor kritikája Cathal McCall „Border Ireland” című könyvét tárgyalja, amely kötet az Ír-sziget határainak történeti fejlődését mutatja be a folyamatos határalakítások fényében. McCall különös figyelmet szentel az Európai Unió különféle határalakítási folyamatokban játszott szerepének. Összességében véve McCall könyve mély bepillantást enged a jelenlegi határ eredetébe, annak kemény, katonai, és lágyabb, együttműködéseken alapuló változataiba, valamint felvázolja a 2016-os Brexit népszavazás óta történt, gyakorta zavaros eseményeket. Martina Lendel kritikája egy igen aktuális kiadványról szól, amely az EU-Ukrajna kapcsolatokkal, azon belül pedig a Szlovákia és Ukrajna közötti határon átnyúló együttműködések helyzetével foglalkozik. A könyv, amely a The EU-Ukraine Association Agreement and Its Impacts on Cross-Border Cooperation címet viseli, kiemelt fontosságot tulajdonít a körülmények javításának az Európai Unió keleti határán zajló határon átnyúló együttműködésekben, különösképpen az EU-val való kapcsolatok intézményes és jogszabályi keretfeltételeinek befolyása tükrében. Elsősorban az ukrán szerzők (V. Ustymenko, A. Sanchenko, A, Tokunova) igyekeznek meghatározni a nemzeti, regionális és helyi területi képviseletek határon átnyúló tevékenységét befolyásoló fő politikai és jogi tényezőket a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség kontextusában. Bár a könyv témája a jelenleg is zajló vitákat figyelembe véve igen időszerű, Lendel felhívja a figyelmet néhány hiányosságra, elsősorban arra, hogy túl nagy hangsúlyt kap az intézmények elemzése, háttérbe szorítva az együttműködések motivációjának megértését. Azonban véleménye szerint ez a gyűjtemény egy jó alapot biztosít arra, hogy a jövőben egy átfogóbb elemzés készülhessen a határon átnyúló együttműködések teljesítményét meghatározó különböző tényezőkről. A tényezők között szerepel az EU intézményes és jogszabályi dominanciája, a nemzeti jogalkotás szerepe, az Ukrajnában és környező országaiban található helyi önkormányzati szervek tevékenysége, a kulturális és etnikai sajátosságok, a gazdasági potenciál, a migrációs áramlások és a szociális hálózatok befolyása.

Forrás

Medeiros, E., Ramírez, M. G., Ocskay, G. and Peyrony, J. (2021): Covidfencing effects on cross-border deterritorialism: the case of Europe. European Planning Studies, 29(5), pp. 962-982, DOI: 10.1080/09654313.2020.1818185