Cross-Border Review 2018

A ‘Cross-Border Review 2018’ a CESCI ötödik évkönyve. A jelen kötet a határon átívelő együttműködések széles perspektíváját felölelő cikkekből tevődik össze és hatalmas földrajzi teret foglal magában, Európától egészen Kínáig. Az olvasók olvashatnak az államhatárok jelentőségéről, területiségről, az európai térbeli tervezéssel kapcsolatos küzdelmekről; a cseh határrégiókról, az osztrák és bajorországi eurorégiókról, melyek példaként szolgálnak a „régi” és az „új” Európa közötti együttműködésre; a határokon átnyúló digitális közszolgáltatásokról és az egységes digitális kapuról; Nagyobb Genfről (Greater Geneva), mint a határokon átnyúló együttműködés emblematikus esetéről; kínai Gyöngy-folyó delta régiójáról, Hong Kong és Sencsen (Shenzhen) „határ” városok közötti együttműködésről; valamint migrációval és a határokon átnyúló mobilitással kapcsolatos ellentmondásokról és feszültségekről.

Az Évkönyvet elsősorban a tudományos közösségnek, a földrajz- és a politikatudomány területén tanuló diákoknak és azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik érdeklődnek olyan kérdések iránt, mint a regionális politika, a határok, a kerítésekkel megerősített határvonalak, a határok újratermelése, a mentális térképezés, a határok átjárhatósága, valamint a határokon átnyúló együttműködések és interakciók.

A 2018-as Cross-Border Review főszerkesztője James W. Scott (a Regionális és határtudományok professzora, University of Eastern Finland). A kötet angol nyelven jelent meg.

Tartalomjegyzék

• James Scott: Introduction to the 2018 Yearbook

ARTICLES

• Andreas Faludi: Cross-border cooperation subverting sovereignty?
• Milan Jeřábek, Jaroslav Dokoupil, Hynek Böhm: The Euroregion Šumava – Bayerischer Wald/Unterer Inn – Mühlviertel as a Laboratory of Cross-Border Relations Changes Caused By Political Decisions
• Andrea Halmos: Cross-border digital public services
• Christophe Sohn and James Scott: Ghost in the Genevan borderscape! On the symbolic significance of an ‘invisible’ border
• Marco Bontje: The Hong Kong – Shenzhen  ‘Borderscape’
• Jussi P. Laine and Daniel Rauhut: When Reality Does Not Meet Expectations: Refugee Experiences from Finland and Sweden

REVIEWS

• Garrard John and Ekaterina Mikhailova (eds) (2018): Twin Cities: Urban Communities, Borders and Relationships over Time. Routledge, Abingdon. pp. 334. (Fabio Santos)
• Alexander Duleba and col. (2017): Hranice a cezhraničná spolupráca: Úvod do výskumu hraníc. Výskumné centrum Slovenskej spoločnosti pre zahraničnú politiku, Prešovská Univerzita, pp. 151. (Teodor Gyelnik)
• A review of Jarosław Jańczak – Integration de-scaled. Symbolic Manifestations of Cross-border and European Integration in Border Twin Town. Journal of Borderland Studies, 33 (3): 393-413. (Teodor Gyelnik)

CONFERENCE REPORTS

• ABS World 2018 in Vienna and BRIT XVI in Nigeria

Szerkesztői üzenet

A Cross Border Review 2018-as kiadása a határokon átnyúló interakciók politikai folyamatként történő tanulmányozásának megközelítésére fókuszál széles körben. Ahogy azt a 2018-ban lezajlott, és az Évkönyvben röviden bemutatott két főbb konferencia is szemléltette, a határok politikája jelentős tudományos és politikai aggodalomra ad okot a területek, az identitások, a társadalmi kohézió és a jólét kölcsönös jellege miatt. Egyszerűbben mondva, a határon átnyúló együttműködés (CBC) új politikai tereket biztosít az állami területiségen túl, amelyek rugalmasan kezelik a szociális ügyeket, a gazdasági fejlődést, a kisebbségi jogokat, a határokon átnyúló foglalkoztatást, a kereskedelmet, a környezetvédelmet és egyéb kérdéseket. Az együttműködési folyamatok, különösen regionális és helyi szinten arra ösztönöztek, hogy a határokról úgy gondolkodjunk és beszéljünk, mint valami természetéből adódóan pozitív dologról – mint határátkelőhelyekről, ahol többek között a párbeszéd, a közös problémamegoldás, a kölcsönös bizalom kiépítése és egy újfajta terület és térség alakulhat ki. Ugyanakkor a CBC problémaként veti fel a globalizációt is, melyre találkozásként és konfrontációként gondol, amelynek megtárgyalása ritkán egyszerű. Így a CBC a határokkal kapcsolatos gondolkodásmódot is befolyásolja azzal, hogy kihangsúlyozza a határokon átnyúló szociális interakciók komplex és gyakran konfliktusos természetét.

Az Évkönyvben számos cikket ajánlunk, amelyek a határon átnyúló interakcióval és együttműködéssel (CBC) kapcsolatos különböző nézőpontokkal foglalkoznak, Európával és Hong Kong-Sencsennel kapcsolatban.

Az első cikkben, Andreas Faludi egy vitát kezdeményez egy rendkívül átgondolt jegyzetről, ami az államhatárok jelentőségéről szól a már határoktól mentes Európai Unióban. Faludi aggodalmát fejezi ki a területiség folyamatos szerepével kapcsolatban a határokon átnyúló együttműködés összefüggéseinek szabályozásában. Azt állítja, ebben az összefüggésben az egyik fő csatateret az EU strukturális és beruházási alapjai képezik, ahol az európai területrendezéssel kapcsolatos – sikertelen – küzdelem zajlott.  A határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti területi együttműködés kisebb aggodalomra ad okot, talán azért mert kevesebb a rendelkezésre álló finanszírozás. Ennek ellenére az érintett határmenti területek még így is sajátos módon ellensúlyozzák az államok területiségét. Ez segíthet megmagyarázni, hogy miért folytatja a Bizottság, az Európai Parlament és a Régiók Bizottságának támogatásával, a határokon átnyúló együttműködés előmozdítását.

Milan Jeřábek, Jaroslav Dokoupil és Hynek Böhm empirikus bizonyítékokkal követik a CBC helyi ellenálló képességét a közel 30 éves tapasztalattal rendelkező cseh határrégiókban. Cikkükben azzal érvelnek, hogy az ausztriai és bajorországi eurorégiók a „régi” Európa és az 1990-es években kialakult „új” Európa együttműködésének példái. Ezek az eurorégiók a közép-európai térségek példái, ahol a határokon átnyúló kapcsolatokban jelentős elmozdulások következtek be, amelyeket a történelmi konfliktusok emlékei és a nagyobb, kölcsönös megértés iránti vágy szabályozott. Az Európán belüli pragmatikus együttműködés másik példáját mutatja be a határokon átnyúló digitális közszolgáltatások kiemelkedése és a Single Digital Gateway kiépítése is. Halmos Andrea bemutat jó néhány európai projektet, amelyek iránt a határ menti régiók lakosai és ingázói érdeklődhetnek, akik rendszeresen több uniós tagállamban kell, hogy hozzáférjenek a közszolgáltatásokhoz. Cikke kiemeli azokat a közös elveket, amelyek lehetővé tették ezeknek a megoldásoknak a kialakulását, és hogy ezek hogyan bírhatnak kézzelfogható előnyökkel Európa határ menti régiói és az EU egészének számára.

A fent említettek mellett, az együttműködési stratégiák pragmatikus jellege, a határok, valamint a CBC gazdag társadalmi-politikai és kulturális szimbolizmusban. Amennyiben a határok ösztönzőleg hatnak az érzelmekre és az empátiára, a jelentésteremtő képesség mozgósítása a szimbolikus határpolitika középpontjában áll, mind a nyílt határok támogatói, mind a határokon átnyúló együttműködés és a nemzeti érdekeket és az ontológiai bizonytalanságot hangsúlyozó reakciós erők számára. Egy Genfre és annak térségére összpontosító cikkben Christophe Sohn és James Scott a nemzeti határok szimbolikus szerepét és jelentését vizsgálták határokon átnyúló regionális kontextusban. A fő érvelésük az, hogy a határok átalakulása több mint puszta „politikai” tevékenység, inkább a szimbolizáció egy összetett folyamatának része. A határokon átnyúló együttműködési kezdeményezések esetében a szóban forgó kérdések túlmutatnak az akadályok hatásainak egyszerű csökkentésén, és inkább a határok szimbolikus hatékonyságának változásával foglalkoznak. Annak érdekében, hogy bővebben megismerjük a határok jelentésteremtő képességét, ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy mi történik abban az esetben, ha a határ nyilvánvalóan nem egy bizonyos anyagmozgás tárgyát képezi, amelynek célja a szimbolikus újrakódolás.

Genf és térségének példája a határokon átnyúló együttműködés emblematikus esetét mutatja be, amely a határokon átnyúló városi agglomeráció kialakítását célozza meg a francia-svájci határ „eltörlésével”. A szimbolizáció teljes hiánya helyett a határ szimbolikáját annak ’hiányán’ keresztül feltételezzük. A „láthatatlansága” révén a határ „szándékosan elavulttá” válik a genfi határmenti területeken. Azonban a határokon átnyúló együttműködési elitek és a népszerű elképzelések közötti viszályok gyengítik az együttműködési projektet. Egyrészt, a határ továbbra is a nemzeti identitás lényeges jelzője marad, és a Genf és térsége projekt szociális támogatás hiányában szenved. Másrészt, az észlelt szimbolikus üresség lehetőséget biztosít a populista mozgalmak számára az együttműködési projekttel és a határokon átnyúló területi egység kialakításával versenyző idegengyűlölő diskurzus előmozdítására.

Marco Bontje elvezet minket Európából a kínai Gyöngy-folyó deltájának régiójába, amely egy jelentős nemzetközi gazdasági központ, melyet Hongkong (egy különleges közigazgatási régió) és Sencsen „határvárosai” uralnak. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a két város milyen módokon kapcsolódik egymáshoz, miközben összetett módon mégis különállók; emellett azt is vizsgálja, hogy milyen mértékűek a két város közös vagy ellenkező érdekei. Felmerül a kérdés, hogy vajon Hongkong és Sencsen valaha integrált megavárossá válik-e, vagy továbbra is fennmaradnak a gazdasági, politikai vagy társadalmi akadályok. Nem kérdéses, hogy a szuverén kínai terület megosztása és a lakosokat érintő, ebből fakadó mindennapi problémák ellenére az adminisztratív részleg számos gazdasági érdeket szolgál, és jelentősen hozzájárul a Gyöngy-folyó deltájának innovatív energiájához. Bontje azt a kérdést is felteszi, hogy Hongkong és Sencsen milyen körülmények között törekedhetnek majd a határvidék helyzetének további integrációjára, vagy jelenlegi összetett állapotának fenntartására. Bontje érve szerint lehetséges, hogy Hongkong és Sencsen (és Kína egésze) még mindig túl sok hasznot húz Hongkong különleges státusából, ahhoz hogy arról teljesen lemondjanak.

A kötet utolsó cikke a migrációval és a határokon átnyúló mobilitással foglalkozik, amely rendkívül politizált kérdésként jelenik meg az európai krízis jelenlegi összefüggésében. Cikkük továbbá a menekültek és a befogadó közösségek közötti társadalmi és kulturális határok fejlesztését célozza meg a menekültügyi politikák jelenlegi feltételei között. Daniel Rauhut és Jussi Laine azt vitatják meg, hogy mi történik, ha a menekültek, akiknek sikerül elérniük az Európai Uniót, ebben az esetben Finnországot és Svédországot, rájönnek, hogy nem tudják megvalósítani a jövőre vonatkozó reményeiket. Tanulmányuk hangsúlyozza, hogy az új országban történő letelepedés hosszú távú folyamat, amely természetesen nem ér véget a menekült megérkezésével az adott országba, viszont az érkezés pillanatában szembesülnek az elképzelések és elvárások helyett a valósággal. Az így kialakuló ellentmondásokat és feszültségeket gyakran súlyosbítják a társadalmi-gazdasági tényezők. Pontosan ezeket az ellentmondásokat igyekeznek a különböző helyi letelepedési szervezetek enyhíteni, ez viszont egy hosszú folyamat. A frusztráció hosszú távú csalódottsághoz vezethet, és a menekültügyi eljárások bürokratikus és korlátozó jellege könnyen vezethet szorongáshoz és bizonytalansághoz a jövőre vonatkozóan, elősegítheti az elidegenedés érzését és növelheti a befogadó közösségek iránti bizalmatlanságot.

James W. Scott