Beszámoló a halmstadi B-SHAPES Téli Egyetemről
Tudásmegosztás | 2026. február 02.
2026. január 28. és 31. között a svédországi Halmstadi Egyetemen szervezték meg a B-SHAPES Téli Egyetemet, melynek címe: „Inkluzív politikaalkotás az európai határvidékeken – kultúra, táj és kisebbségek” („Inclusive Policy-Making in European Borderlands – Culture, Landscape and Minorities”) gyakorlati szakemberek számára. A téli egyetem intenzív, beszélgetés- és vitaközpontú formában arra fókuszált, hogy a határ menti térségek sajátos helyzete miként alakítja a szakpolitikai folyamatokat és a kormányzást, valamint arra, hogyan lehet a kulturális örökséget, a tájat és a kisebbségi szempontokat erősebben beépíteni az inkluzív területi fejlesztésbe. Az érdeklődés kiemelkedően magas volt: mintegy 120 jelentkezőből a szervezők 17 résztvevőt választottak ki. A CESCI-t Dr. Istenes-Benczi Melinda képviselte.
A program plenáris jellegű előadásokat, interaktív beszélgetéseket, poszterszekciókat és egy gyakorlatorientált szakpolitikai workshopot ötvözött. Emellett lehetőséget biztosított a határon átnyúló együttműködések megismerésére egy opcionális terepi látogatás keretében Helsingborg-Helsingør térségben.
A téli egyetem köszöntőkkel indult, amelyet egy opcionális egyetemi campusbejárás előzött meg Olov Andreasson és Oriana Miraka (Halmstad University) vezetésével. A büféebédet követően Sara Svensson és Anna Parkhouse (Halmstad University), valamint Valerie Scheib (Region Halland) osztották meg bevezető gondolataikat, kiemelve a program fő hangsúlyait: a befogadást, a kormányzás összetettségét és a határ menti szakpolitika mindennapi gyakorlati kihívásait.
Az első érdemi szakmai blokk, „A politikai folyamatok a határvidéken – Komplex kormányzás kihívásokkal teli időkben” (Sara Svensson) olyan értelmezési keretet adott, amelyben a határ menti térségek összetett szakpolitikai „színterekként” jelennek meg: több szintű koordinációs igényekkel, egymásra rétegződő intézményekkel és versengő narratívákkal. Svensson többféle szakpolitikai ciklus modellt is bemutatott, rávilágítva arra, hogy a napirendre kerülés, a döntéshozatal, a megvalósítás és az értékelés lépései a határon átnyúló kontextusokban gyakran egészen másképp működnek. Emlékezetes üzenete volt, hogy a határ menti terek alapvetően kapcsolati jellegűek: „szükségünk van a folyó másik oldalára, különben a folyó nem is értelmezhető folyónak” – vagyis a határtérségek nem egyszerűen „perifériák”, hanem sokszor az intézményi és kormányzási innováció laboratóriumai, ahol a megoldásoknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell a politikai, gazdasági és társadalmi változásokhoz.
A szakpolitikai kihívásokról szóló poszterszekció a kávészünet alatt már a program elején lehetőséget adott az eszmecserére és a futó munkák bemutatására. Délután Joanna Kurowska-Pysz (WSB University, Dąbrowa Górnicza) „Inkluzív határvidéki örökséggazdálkodás” című előadása azt vizsgálta, hogyan lehet a kulturális örökség kezelését úgy megszervezni, hogy az szélesítse a részvételt, láthatóvá tegye a marginalizált nézőpontokat és erősítse a helyi szereplők cselekvőképességét – mindezt úgy, hogy közben megfeleljen az adminisztratív és finanszírozási korlátoknak. A nap egy közös vacsorával zárult a Bistro Jarlen étteremben, amely informális keretben támogatta a kapcsolatépítést és a tapasztalatcserét.
A csütörtöki nap fókusza a határon átnyúló kulturális örökségtájakra és az érdekképviselet szerepére helyeződött az európai határtérségek napirendjének alakításában. A reggel Caitriona Mullan (AEBR) „Határon átnyúló kulturális örökségi tájak” című előadásával indult, amelyben hangsúlyozta: a valóban inkluzív tervezésnek számolnia kell a „hiányzó kisebbségekkel” is – azokkal a csoportokkal, akik nincsenek jelen a formális folyamatokban, alulreprezentáltak az adatokban, vagy akiket a domináns narratívák egyszerűen figyelmen kívül hagynak. Ezt követte Martin Guillermo Ramirez (AEBR) „Az európai határrégiók érdekképviselete a kultúra területén” című előadása. A két blokk együtt európai szintű, gyakorlatias képet adott arról, miként fogalmaznak meg közös prioritásokat a határtérségek, és hogyan mozgósítanak hálózatokat a szakpolitikai viták befolyásolására – beleértve a kulturális együttműködéssel kapcsolatos témákat is.
Az első naphoz hasonlóan a kávészünethez poszterszekció kapcsolódott, ami tovább erősítette a résztvevői hozzájárulásra és a folyamatos, iteratív megbeszélésre építő szemléletet. A késő délelőtti blokkban Martin Klatt (University of Southern Denmark) „Kisebbségek és marginalizált csoportok a határvidéki kormányzásban” című előadása a kisebbségi szempontokat állította a szakpolitikai elemzés középpontjába. A beszélgetések rávilágítottak, hogy a kisebbségi és marginalizált közösségek gyakran eltérően élik meg a határrezsimeket, a közigazgatási működést és a kulturális narratívákat, és hogy a befogadó kormányzáshoz célzott mechanizmusokra és tartós intézményi figyelemre egyaránt szükség van.
Délután Elzbieta Opilowska (University of Wrocław) „Narratívák és politika” című előadása fontos hidat teremtett a kormányzási struktúrák és a jelentésképzés között: hogyan formálódnak a szakpolitikai narratívák, kik alakíthatják őket, és mi történik, amikor az örökségről és a helyhez kötődő jelentésekről szóló versengő értelmezések találkoznak az intézményi döntéshozatallal. A nap záróelőadása, Fredriika Jakola (University of Oulu) „Történettérképek: Eszköz a szakpolitikához?” címmel a történet-alapú térképezést mutatta be mint szakpolitikai szempontból is releváns módszert: hogyan segíthet a térbe ágyazott narratívák használata a bevonásban, az érintetti kommunikációban és a befogadó örökségtervezéshez szükséges bizonyítékok felépítésében.
A pénteki nap a gyakorlati alkalmazásról és a szintézisről szólt. A szakpolitikai workshop során a résztvevők előadások és csoportmunka keretében befogadó kulturális örökségtervek kidolgozásán dolgoztak, azzal a céllal, hogy az elméleti megközelítéseket konkrét, megvalósítható tervezési lépésekké fordítsák. A workshop formátuma jól összekapcsolta a hét kulcstémáit – az összetett kormányzást, a kisebbségi befogadást, a narratív keretezést és a szakpolitikai eszköztárat – olyan gyakorlati megoldásokká, amelyek különböző határtérségi helyzetekben is adaptálhatók. A délelőtt zárásaként összegző beszélgetésre és szendvicsebédre került sor.
Ezt követően opcionális programelemként egy terepi fókuszú kitekintés valósult meg a Helsingborg/Helsingør térségben. A résztvevők ellátogattak a Helsingborgi Hangversenyterem épületébe, ahol határon átnyúló kulturális együttműködésről és szakpolitikáról folyt beszélgetés helyi szereplőkkel. Ezután a csoport komppal Helsingørbe utazott, ahol a kulturális kikötő területén vezetett séta és egy előadás keretében ismerkedtek meg további határon átnyúló kulturális kezdeményezésekkel. A program Jens Frimann Hansen köszöntőjével folytatódott, majd a csoport visszatért Halmstadba.
A szombati, opcionális kirándulás a téli egyetem tanulságait a tantermi környezeten túlra vitte, és Koppenhágában egy helyszínalapú programon keresztül bővítette tovább. A résztvevők ellátogathattak az Amalienborg-palotához és a Koppenhágai Városházára, ahol ezek az intézményi és szimbolikus terek kiindulópontot adtak a kormányzásról, a reprezentációról és a közpolitika kulturális dimenzióiról szóló informális beszélgetésekhez. A program ezzel is megerősítette a téli egyetem törekvését arra, hogy az akadémiai reflexiót összekapcsolja a városi és intézményi tapasztalatokkal.
A CESCI hozzájárulása: poszter a WaVE projektről és a szakpolitikai beágyazásról
A CESCI-t Dr. Istenes-Benczi Melinda képviselte, aki egy poszterrel mutatta be, hogyan kapcsolható össze a projektalapú kulturális együttműködés a hosszabb távú szakpolitikai változással a WaVE – WAter-linked heritage Valorization by developing an Ecosystemic approach projekt példáján keresztül. A „From projects to policy” című poszter amellett érvelt, hogy a határon átnyúló kulturális együttműködés akkor válik fenntarthatóvá, ha intézményesül: vagyis a kormányzási rutinokba és szakpolitikai eszközökbe épül be, nem pedig rövid, eseti projektek egymásutánjára támaszkodik. Bemutatta a kezdeti kihívásokat (projektfüggés és személyes hálózatok, a kisebb kulturális szereplők magas adminisztratív tranzakciós költségei, illetve a kultúra „puha” kiegészítőként való kezelése), valamint azt, hogy a WaVE hogyan segítette egy stratégiaibb, portfólióalapú megközelítés kialakítását: az örökségi elemek feltérképezését, a pilot akciók priorizálását és az örökség „befektethető” koncepciókká formálását, amelyet rendszeres érintetti validáció és EGTC-s koordináció támogatott. A magyar-szlovák határtérségben az eredmények közé tartozott 17 örökségi elem három pilot csomagba rendezése, egy „intézményi memória” kialakítása workshopok és kérdőíves felmérés révén a folytatólagos forrásszerzés támogatására, a tárgyi és szellemi örökséghez kapcsolódó kutatások fejlesztése (kézművesség, legendák és történetmesélésre épülő tematikus útvonalak), valamint a régiók közötti tanulás erősítése olyan szakértői visszacsatolással, amely javította a megismételhetőséget segítő eszköztárat/akciótervet.
