2024. július 5-én Elifcan Karacan, a hollandiai Twente Egyetem docensének meghívására nyolc uniós tagállam szakértői vitatták meg az EU-n belüli határon átnyúló mobilitás kérdéseit. Egyesületünket Ocskay Gyula főtitkár képviselte.

A rendezvény keretében René Torenvlied professzor köszöntőjét követően három kerekasztal-beszélgetésre került sor. Az első témáját a határok mentén megfigyelhető aszimmetriák adták, illetve ezek hatásai a munkaerőmobilitásra. Anita Böcker (Radboud Egyetem, NL) és Ingrid Jungvirth (Rhine-Waal Egyetem, DE) a kelet-európai vendégmunkásoknak a német-holland határon megfigyelhető ingázásához kapcsolódó jelenségekről beszéltek. Hynek Böhm (Libereci Műszaki Egyetem, CZ) és Wojciech Opiola (Opolei Egyetem, PL) a cseh-lengyel határtérség mobilitási adottságairól beszéltek, amelyekre a COVID-járvány idején eszközölt határzárak világítottak rá: ekkor derült ki, hogy a hivatalos statisztikákban szereplőnél jóval többen, mintegy 250 ezren ingáznak a cseh-lengyel-német hármashatár térségében.

A második panelben a mobilitás kormányzási vonatkozásait vitatták meg a résztvevők: Caroline Fischer, a Twente Egyetemről, Ricardo Ferreira, az Európai Bizottság képviseletében, valamint Ocskay Gyula, a CESCI részéről. Előbbi a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatások intézményesített kereteinek fontosságára hívta fel a figyelmet. Ricardo Ferreira azokat a kereteket ismertette, amelyeken keresztül a Bizottság igyekszik előmozdítani a mobilitást gátló tényezők felszámolását. Szervezetünk főtitkára pedig a futó ACCESS projekt tapasztalatai kapcsán beszélt a megfigyelhető mobilitási trendekről és a különbségek ebben játszott szerepéről.

Az utolsó panel a válságokra koncentrált. Isabelle Pigeron-Piroth (Luxemburgi Egyetem) adatokkal alátámasztva mutatta be, hogy milyen mértékben függ Luxemburg munkaerőpiaca a nyitott határoktól (vannak olyan gazdasági ágazatok, ahol a munkavállalók 70%-a külföldi). Itt a járvány miatti lezárások az ország működőképességét veszélyeztették volna. Peter Hansen nemcsak a Sonderjulland-Schleswig Régiót (DK) képviselte, de mint kiderült, ő látja el a határon átnyúló mobilitással kapcsolatos koordinációs feladatokat is a német-dán határon, és így tevőlegesen tud hozzájárulni az akadályok megszüntetéséhez. Martin Unfried (Maastrichti Egyetem, NL) beszámolt azokról a vizsgálatokról, amelyeket a járvány hatásaira, és elsősorban a válságkezelés centralizált megoldásainak hátrányaira vonatkozóan végeztek. Ezek a megoldások olyan értelmetlen helyzeteket szültek, hogy a német-belga-holland hármashatáron fekvő Maastrichtból nyugodtan el lehetett utazni a több száz kilométerre fekvő Rotterdamba, de a szomszédos német településekre nem.

Mint a rendezvény szervezője, Elifcan Karacan elmondta, a több országból származó információk, tapasztalatok megosztása azért is hasznos, mert hozzájárulhatnak az egyes országokban a jövőben felmerülő hasonló válságok megoldásához. Ricardo Ferreira felhívta a figyelmet a Schengeni Kódex közelmúltban elfogadott módosításaira, amelynek értelmében fél éven belül minden tagállamnak be kell azonosítania azokat a határtérségeket, amelyeket külön fognak kezelni hasonló határzárak idején. Ez a definiálási feladat ugyanakkor precedenst is teremt, hiszen hivatalosan is láthatóvá teszi a határtérségeket.

A résztvevők szerint az eszmecserét folytatni kell.